Rossz anya vagyok. Eddig eléggé bántott, de most már belenyugodtam, ez van.

Nem töltöm az életem minden percét fiaim körül, néha önző módon saját magamnak programot csinálok, olvasok, írok, barátnőkhöz megyek, és még sok minden. Azon kívül ott van Mackóm, vele is foglalkoznom kell, amit mostanában egyre több kedvel teszem.

Rossz Anya vagyok, mert nemcsak a jót látom bennük, hanem igenis látom a hibákat, a makacsságukat, és cseppet sem szeretem. Néha bepallok nekik, de ilyenkor én járok rosszul, én vagyok az, aki bőg azután. A kicsi fiam, a Tudoska, mindent jobban tud, megvan már a saját véleménye, azt azért sem, még ha rájön közben, hogy nekem volt igazam, akkor sem, legfeljebb, ha valamit kap cserében. Igen, mindennel próbál megzsarolni, és a pénz, azt imádja. Most mit szóljak ehhez? Ha mindenütt ezt látja, hogy a pénz a legfontosabb. Pedig nálam tényleg nem az a legfontosabb, és Mackónál sem.

Bár Nagyfiam a kamasz, mégis a Tudoskámmal több a balhé, állandóan történnek események körülötte. Nagy vagány lett, nem vesz fel akármilyen ruhát magára, sőt most már játszani is a legjobb cuccban akar menni. De ami ennél rosszabb, hogy több mint fél éve nem engedte meg, hogy levágjuk a haját. Alig 10 éves és vállig érő hajjal bóklászik, mindegy, hogy mit mond a tanító néni, vagy mi a szülök, nem és nem.

Barátnőm adott egy tippet.

-         Ragaszd a rágót a hajába, úgy, hogy észre se vegye, akkor ott le kell vágni.

-         Nem akarom rövidre vágatni, de legalább formát adni neki.

Azt hiszem ma, nemcsak rossz anya leszek, hanem egy kicsit gonosz is. Más ötletem már nincs, hogyan tudnám rávenni a hajvágásra.