Már rég nem írtam, pedig gondolatban sokszor leírtam elmondtam, témákat szerkesztettem, de valahogy nem volt időm rá. Rendet kell teremtenem az életemben.
Annyi minden történik, olyan gyors kezdett lenni az élet, annyi esemény. Még fel sem szárad a könny az arcomról, már nevetek valamin, hogy aztán újból megríkasson egy újabb esemény. De nem napló ez, ezért nem is sorolom, ami velem történt, inkább egy olyan dologról szeretnék pár sort írni ami, úgy gondolom, mindenkit érdekel.
A kapcsolatok.
Sok féle kapcsolat van az életben, de én most csak a nő-férfi kapcsolatra gondolok. Talán azért, mert életem abban a szakaszába kerültem, hogy erre gondolok én is. Egy új kapcsolat kialakításán.
Az első lépés az ismerkedés. Na de hogyan lehet ismerkedni? Régen az volt, hogy családok voltak, akárcsak valamilyen kasztok, családok, akik összejártak, és vagy kaláka, vagy teadélutánok, zsúrok, vagy valamilyen családi összejövetelen ismerkedni lehetett. Falun ott voltak a bálok, később a diszkók, de nagyon jó ismerkedési lehetőség volt a mozi is. Istenem, milyen szép is volt, amikor a moziban teltház volt és mindenki lélegzet elállva figyelte, a film jeleneteket. Ma már nincs mozi, ritkán van színdarab, de ott se igazán lehet ismerkedni, az emberek általában párban mennek színházba, ebben az esetben nem várhatod el, hogy a párja mellől rád kacsintson. Szóval sokkal nehezebb. Fiatal korban az ember sokat jár szórakozni, a vele egykorúak is mind szabadok, lehet nézelődni, lehet választani, ismerkedni. Negyven után, délután, szokták mondogatni. Negyven után a barátaid mind párkapcsolatban élnek, aki pedig nem, azok külön programot szerveznek maguknak. Nagyon sok az elvált ember mostanában. A férfiak hamar keresnek maguknak párt, mert nem bírnak sokáig egyedül lenni. A nők azonban óvatosabbak. Talán mert félnek, Istenem, ha megint egy lehetetlen kapcsolatba kerülök, inkább egyedül maradjak, minthogy cseberből vederbe. Sokszor hallottam már ezt a nők szájából. De ha félsz, akkor a félelmeidet vonzod be, és akkor megint rossz úton vagy.
Visszatérve az ismerkedéshez, hogyan ismerkedsz, ha nem is jársz nagyon sehová. Hát az internet hálón keresztül. A világ kitágult, a távolságok szinte már nem is számítanak. DE, ott vannak a virtuális világ veszélyei is. Sok a szélhámos, magát másnak mutató egyén, akik, hát igen, tudnak csalódást is okozni, ha nem vagy óvatos és érzelmeidet beleviszed ezekben a beszélgetésekben. Régen szabályok voltak. Ha egy férfi virágot adott egy nőnek, az már jelentett valamit. Ma már nincsenek szabályok, semmilyen. Ha egy férfi szerelmeskedik egy nővel, reggel azt mondja neki, hogy majd hívlak, és aztán várhatod, hiszen semmit nem érez. Este még szerelemnek érezted, reggelre már csak egy olcsó szex voltál a számára. Igen, ez van. A nők nagy része azonban nem tudja ezt elfogadni. Számukra nem szex, hanem szeretkezés van, ami érzelmi töltetű és kell, hogy jelentsen valamit. Amikor egyszer kétszer megjárod, akkor már óvatos vagy, félsz, talán túlságosan is. Vannak azonban nők, akiknek a szex csak szex. Nem tudom, hogy kinek van igaza, de én azt gondolom, hogy ők még jobban megégethetik magukat, mert tegyük fel, egy adott pillanatban többet szeretnének, mint egy szex, és észre se veszik és beleszakadozik a lelkük abba a kapcsolatba, ami eleve már semmi jót nem ígér.
Interneten ismerkedni lehet a társkeresőn, a beszélgetős Forumokon és facebookon. Ezek közül talán a legkevésbé veszélyes a facebook, hiszen ott több információt kaphatsz, mint máshonnan. De akkor önmagad is fel kell vállalnod. Nem lehetsz inkognitóban, amíg a másik teljes valóját mutatja. A facebook arra is jó, hogy fényképeket láss róla, jól sikerülteket és kevésbé jól sikerülteket. Megnézheted a baráti körét, ismerőseit, néha még a családját is. Hazudni nehezebben lehet itt. Ha kevés ismerőse van, vagy egyáltalán képet se tesz fel a facebookra, akkor meggondolandó. Lehet, hogy egyetlen egy képpel be van jelentkezve, de sem aktivitása sem semmi. Így nehezen tudsz meg róla valamit. Nem tudod, mit gondol, mit szeret és milyen érdeklődési köre van. Pedig az sokban segíthet neked, hogy megérezd jobban, menyire is találnak ízléseitek érdeklődési hajlamaitok. Az sem jó, ha mindenütt ott van a facebookon, mindenkivel tárgyal, mindenhez hozzászól, mert akkor meg az van, hogy az egész életét a virtuális élet tölti ki. Mikor foglakozik akkor még a családjával, a barátaival, a nem virtuális barátaival? És mikor dolgozik, hiszen pénzt is kell keresni, a háztartás meg egyéb?
A virtuális ismerkedés veszélyei abban is áll, ha egy idő után nem tudsz tovább lépni. Például virtuálisan szinte már az érzelmi dolgokhoz is értetek, de még mindig nem ajánlja fel a telefonszámát, sőt, ha te, mint nő, elkéred, valamilyen ürüggyel elutasít. A legjobb ürügy az szokott lenni, hogy nem szereti a telefont, és csak kimondottan üzleti célokra használja. A telefon azért is jó, mert bármikor hívhatod, így leellenőrözhetett, hogy igazat mond vagy sem? Például hívod, és nem veszi fel. Nincs ebben semmi, de ha fontos vagy a számára, akkor üzenetet ír, vagy később visszahív. Ha rajtad kívül még van valaki az életében, akkor megkér, hogy bizonyos időszakokban ne hívd, általában este, vagy hétvégéken, mert akkor nincsen egyedül és kellemetlen helyzetbe hoznád. Itt kell eldönteni, hogy mit akarsz? Akarsz a titkos szerető szerepében lenni, vagy azt mondod, no, eddig volt, köszönöm szépen, tovább nem folytatom. Nehéz döntés, néha nem sikerül, de ha a szívedre, a belső hangodra hallgatsz, akkor megteszed.
A következő lépés a személyes találkozás. Mondhat bármit, és bármilyen szépen, az igazi ütő kártya a személyes találkozás. Velem is megtörtént, hogy annyira, de annyira talált a szó, olyan meghitt beszélgetések folytak, de amikor találkoztunk, mintha hideg vízzel leöntöttek volna. Eltűnt minden. Csak a keserű csalódás volt a számban, hogy nem éreztem a szikrát, hogy nem is olyan, amilyennek elképzeltem. Persze fordítva is volt, amikor rajta láttam, hogy mást várt el, mint amit látott. Oda-vissza működik ez. Úgy, hogy kedves hölgyek, ne engedjétek bele a képzeleteteket túlságosan addig, amíg a személyes találkozás meg nem történi. Az az igazi. Akkor ott, „facet o face” látod a szemeddel, érzed az illatát, megérintheted, ha akarod. Akkor tudod igazán, hogy lehet ebből valami, vagy sem. Még akkor is tévedhetsz, még akkor se biztos, de legalább a külsőségeket már érzed. És ha őszinte beszélgetéseitek voltak, akkor a lelkéből is ismersz valami keveset.
Az élet egy nagy JÁTÉK, de te döntöd el, hogy a játéknak melyik formáját választod. Választhatod azt, hogy mindig és mindenkivel játszmázol, és akkor legtöbbször te kerülsz ki győztesen, mert az ellenfél (úgymond a férfi) sose fogja tudni az igazi érzéseidet, és választhatod, hogy őszintén játszol, aki vagy, azt is mutatod, de vállalod a kockázatot, hogy sokan megpróbálnak megbántani, kihasználni. Mindkettőnek megvan a maga veszélye. Ha játszmázol, talán elszalasztod azt az egy embert, akit valóban szerettél volna megtartani, ha pedig őszintén játszol, bár sokszor megbánthatnak, egyszer talán megtalálod azt, akire mindig is vártál, és akkor már egyáltalán nem fog számítani az, ami addig volt. Gondold meg, megéri a kockázatot?
Hallgass a szívedre.
