Úgy keltem fel, hogy nagyon jó leszek, hogy mosolyogni fogok, még akkor is, ha kint ólmosan szürke a levegő. A halál szaga van mindenütt, de én az életet választom, én mosolyogni akarok, én keresem azt a kis boldogságot, ami megadatik, ami hozzám szegődhet, ha hívom, ha keresem.

De őt, az Anyámat nem tudom levegővé változtatni. Ő ott van az életemben, most jobban, mint máskor, és gondoskodik róla, hogy mindennap egy csepp mérget csepegtessen belém abból a kígyó fogaiból. Mondjátok meg, hogy lehet ilyen egy Anya?

Jól van, azt megértettem, hogy nincs benne semmi szeretet, hogy egyedül, ami neki fontos az a saját EGO-ja, más nem is számít, de mért kell engem, mérgezzen? Mért kell, nap mind nap valami rosszat adjon magából. Egy megkeseredett gonosz vénasszony, aki tönkretette a gyerekkoromat, az ifjúságomat, a házasságomban is sokat berondított, és most tovább mérgez. Ha valaha valakit megölök, az Ő lesz.

Akkor talán véglegesen megszabadulok tőle.

Ma újból megátkozott.