A SZERETET FÁJA
Egyszer régen, valamiért nagyon el voltam keseredve és emlékszem azt mondtam volt, hogy engem már nem szeret senki. Akkor valaki azt mondta nekem, a szeretet mindig létezik, a szeretet nem hal meg soha. Ott is van szeretet, ahol nem is gondoljuk.
Olyan rohanó világban élünk, mindenki a pénze után rohan, én is, miért ne vallanám be. Nem rohannék, de szükségem van a pénzre, mert felelősséggel tartozom a szeretteim iránt, és legfőképpen felelősséggel tartozom a gyerekeimmel szemben. Ők nem kérték, én vállaltam őket. De azon gondolkodtam el, hogy nemcsak irántuk tartozom felelőséggel, hanem a környezetem a nálamnál gyengébbek és elesettek iránt is kegyelemmel és segítőkészséggel kéne lennem. Igaz, hogy még csak októberben vagyunk, én tudom, hogy nemsokára itt van a karácsony. A tavaly karácsonykor, vagyis inkább karácsony tövében eszembe jutott, hogy valamit kellene tenni, és nekifogtam egy pár jó baráttal, hogy játékokat szedjünk össze az árvák, és a rászorulok számára. Kicsit későre indultunk el, de így is voltak egy páran lelkesek, akik besegítettek, és bár az eredmény nem volt túl szárnyaló, arra a döntésre jutottunk, hogy az idén karácsonyra hamarabb kezdjük el ezt a csodálatos gondolatot. Nem nagydolog, nem akarok senkitől nagy áldozatókat kérni, csak arra kérlek benneteket, hogy gondolkodjatok el és nézzetek szét magatok körül, és ami felesleges játéka vagy könyve van gyereketeknek, ajándékozzátok az arra rászoruló gyerekeknek, akiknek kevesebb esélyük van az élethez. Tudjuk ugye, hogy a kommunista rendszer óta sokat változott a világ. Megszűntek az embertelen körülmények közepette létező gyerekotthonok és hála sok segítő szándékú embernek alapítványok útján a gyerekek különböző házakba kerültek, ahol nevelő szülök próbálják pótolni a pótolhatatlan szülői melegséget, szeretetet. Tudom, hogy nem annyira kilátástalan most a sorsuk ezeknek a gyerekeknek, de azt sem lehetne elmondani, hogy dúskálnak a jóban. Így aztán bár ruhára és ételre teljen, nemhogy játékokra és könyvekre.
Számomra a KARÁCSONY a szeretet ünnepe, és mondjon bárki bármit, az is marad mindig. A szeretet ünnepe, amikor jó érzés nem csak kapni, hanem adni is. Bármit is adunk magunkból, az többszörösen visszatérül hozzánk. Egy mosoly, egy bátorító szó, egy felesleges játék, ami nekünk már nem kell, nagy örömet hozhat valakinek.
De hogy az egész ne csak arról szóljon, hogy kérek, és ti adtok, azon gondolkoztam, hogy én mit is tudnék adni nektek Eszemben jutott, hogy festek egy szép nagy fát, és mindenki, aki hoz valamilyen ajándékot annak adunk egy piros szívet, amire ráírhatja a nevét és a telefonszámát. Szeretném ezt a fát feldíszíteni minél több ilyen piros szívecskével. Igazán boldog akkor lennék, ha a sok szívecskétől, nem is látszana a fa koronája. Képzeljétek el, ez lenne a mi szeretet fánk.
Kérlek ezért benneteket, hogy közösen készítsük el ezt a szeretet fát, és mutassuk meg az egész világnak, hogy a szeretet még mindig velünk van, nem halt meg, csak néha szundikál.
Azok között, pedig akik ilyen szíveket kapnak, sorsot húzunk és a nyerteseknek meglepetés ajándékban lesz részük.
Amíg adni vagyunk képesek, gazdagok vagyunk. Én gazdagnak érzem magam….ÉS TE?
készül a fa is....hamarosan...
