Ismertem egy embert,
Sokat hallgatott,
Beszéltek a szemei,
Fekete kenyeret
Jóízűen majszolt,
Kérges volt tenyere.
Ismertem egy embert,
Mindig csak lapátolt,
És kevéssel beérte,
Mégis szembeköpték.
Nem sírt, nem haragudott,
Ismerte az életet,
Vérzett, de senki se látta,
Mert vérző tenyerét eltakarta
A por és a szenny,
Lapátos volt.