Az ősz már télbe hajlik,
Sírós a táj,
S bár fáj a szívem,
Közeleg az elmúlás.
Ó annyi álom és,
Annyi szép remény,
Mint sárga lapi,
Mit szertefúj a szél!
Még utána kapok
A tegnapi illatnak,
Még szívemben érzem,
A szerelmes szorongást.
Pedig nem volt más,
Csak néhány csalódás,
Naiv kislány!
Piros szoknyás
Naiv kislány!