Szeretjűk a meséket, ugye, te is szereted? Én inkább azért szeretem, mert általában a mesékben minden olyan egyértelmű. Van a gonosz és van a jó. Van a szép és van a csúnya. A jó mesékben mindig a jó győzedelmeskedik a rossz felett és általában elnyeri méltó jutalmát, azután boldogan éltek, míg meg nem haltak. Pedig ez az utolsó mondat annyi mindent rejt magában. Akkor kezdődik el az élet meséje, amikor ránézek és érzem, hogy olyan kedves a számomra. Ő visszamosolyog és hirtelen megjelennek a hangyák a gyomromban. A tudósok azt mondják az egész csak kémia. De akkor mivel magyarázható, hogy a másik, aki látszólag ugyanolyan, nem okoz semmilyen fajta kémiát sem reakciót bennem? Vagy én benne. A szerelem az a téma, amiről a legtöbbet írtak és írnak mind a mai napig, és mégis, azt lehet mondani, hogy erről tudunk a legkevesebbet. Minden szerelem más és más. Van,amelyik csak szalmaláng, fellobban, hevesen ég, majd úgy tűnik el a semmibe, hogy azon gondolkozol, volt-e egyáltalán? Van szerelem, mely éveken átkisér, nem tudod elengedni, pedig érzed, mennie kéne már. Hiszen ez már nem is szerelem, csak vágy, ábránd és talán fájdalom? Szomorú kapaszkodás. De sorolhatnám napestig, akkor se tudnám elmondani mind. Csak a saját érzéseinket ismerjük igazán.
Inkább arról szeretnék mesélni NEKED, hogy mi van a „és boldogan éltek, míg meg nem haltak” után? Mind szép és jó, amíg tart a szerelem, amíg lebegünk a rózsaszín felhőn és azt hisszük, mindig is így lesz. Na és aztán?
A nagy fellángolás hamar odalesz, van akinél pár hét, pár hónap, de maximum két év alatt biztos. Akkor szépen csendben leereszkedünk a földre, miközben kezdjük észrevenni, hogy milyen hibái is vannak a másiknak. Hogy rendetlen, vagy éppen rendmániás, hogy sokat zsörtölödik, hogy minden apróságon felhúzza magát, hogy mindenben, ha valaki vagy valami bosszantja, végső soron te a partner vagy az oka. Pedig a tegnap még olyan szépen mondta, hogy szeret és úgy ölelt és csókolt…..akkor most hogy is van?
-Az idegeimre kezdesz menni, folyton a nyakamon lógsz, nem vagyok robot, hogy te csak egyet pattintasz és én már szököm is……
Na igen, úgy-e, milyen ismerős szöveg, azután jönnek a véget nem érő viták, veszekedések, egyre ingerültebb lesz a hangulat. Elfelejtünk bocsánatot kérni, elfelejtünk szívességeket, amiket régebb csak azért tettük, mert tudtuk, hogy a másik örvend neki. Egyszer csak azon veszem észre magam, hogy megint egyedül, magányos vagyok, pedig én arra vágyom, hogy legyen egy társ mellettem. Mi történik, hová lesz el a szeretet?
Amikor bánt valami, amikor szomorú vagyok, előveszem, előhívom a legjobb barátomat a könyvet. Ő sosem utasít vissza, nem mondja, most kösz nem, nincs időm rád.
Olyan szépen ír dr. Chapman a kapcsolatokról. Olyan az ember is mint az autó. Az autó, ha tele a tank, boldogan halad, odavisz amerre csak akarjuk, de ha üres a tank, az autó meg van halva. Az embereknek is van szeretet tankjuk, mely nélkül nem tudunk létezni. De az a szomorú, hogy ez a szeretet tank van úgy, hogy nagyon megürül, és ha sokáig így van, akkor a szellem, a lélek megbetegitti a testet. A szeretet nyelv azonban nem minden embernél egyforma. Van akinek egy simogatás, egy ölelés mindennél fontosabb, de van akinek a kedves szó, egy elismerés, dicséret, vagy egy szívesség jelent többet. Dr Chapman, sok családterápiát tartva, a szeretet nyelvet öt fő részre osztotta.
1.Első szeretet nyelv: Elismerő szavak
2.Második szeretet nyelv: Minőségi idő
3.Harmadik szeretet nyelv: Ajándékozás
4.Negyedik szeretet nyelv: Szívességek
5.Ötödik szeretet nyelv: Testi érintés
Mindenkinek szüksége van mind az öt féle szeretet nyelvre, de van egy ami a legfontosabb. Ezt fel kell tudjuk ismerni, mint ahogy a partner esetében is. Nem elég, hogy ásó kapa, nagy harang, és azzal minden meg van oldva. Minden nap újra és újra meg kell hódítani a szeretett lényt. Nagyon fontos a kölcsönös tisztelet és az egymásra való odafigyelés. Ha megtanuljuk a másik szeretet nyelvét, akkor meg tudjuk tölteni annak szeretet tankját, ami pedig visszahat ránk, mert akkor ő is viszonozza a mi kedvességünket és ugyanúgy megtölti a mi szeretet tankunkat is. A szeretet vágy mélyen a természetünkben gyökerezik. Az elszigeteltség sorvasztóan hat az emberi lélekre. Mégis sokan önként vállalják a lelki elszigetelődést. Minden szerelem próbára van téve, és ha igaz volt akkor túljut a válságon, túljut a nehézségen és a szerelem átalakul egy mély belsőséges szeretetté. Hogy mi szükséges hozzá? Elsősorban végtelen sok türelem a másik iránt és egy kis önfeláldozás. Szívességek, amiket ahogyan a szóban is benne van szívesen megcsináljuk, mert tudjuk, hogy ezzel örömet szerzünk a másiknak, és nem utolsó sorban a bocsánat kérésre való képesség.
Ha újból élhetném az elmúlt tízenvalahány évet, egy dolgot biztosan másképp tennék. Nem veszekednék, nem ragaszkodnék a magam igazához és talán többszőr mondanám azt a szót, hogy sajnálom….bocsáss meg…nem számít, kinek van igaza….az a fontos, hogy ne haljon meg a szeretet. Igaz, hogy kettőn áll a vásár, mindkettő át kell érezze a szeretet fontosságát. A szerelemben nincs hiarerhia. A szerelem szabad. Nem tudod magad alá taposni, nem tudod uralni. Ha van szerelem, ha van szeretet, minden van, ha pedig nincs, akkor nincs. Erőszakkal sem, pénzzel sem, hatalommal sem lehet a szeretetet megteremteni. A szeretetet csak egy dolog adja. Önzetlen odaadás és végtelen türelem, elfogadás a másikkal szemben.
Nagy dolgok ezek, és sajnos nem tanítanak meg rá gyerekkortól. Az élet arra tanított, hogy harcoljak mindenért, mindenkiért. Azonban most már belátom, néha van, hogy ha elengedjük a dolgokat, történéseket, vagy éppen a szeretet , társunknak hitt személyt, akkor nyerünk igazán.
Végigolvastam a könyvet, de még most sem tudom, hogy mi is az én szeretet nyelvem. Sajnos sokszor érzem, üres a tank, de most már azt is megtanultam, nem lehet erőszakkal megtölteni.
Hogy mi a megoldás? Öszintén, én sem tudom. Talán kezdetnek az is megteszi, ha megtanuljuk, hogyan szeressük és tiszteljük önmagunkat, és aztán bizzunk benne, hogy minden a helyére kerül.
