Igaz-e, hogy
Napsugaras mosolyom
Hullámzón ringatva
Altatja el
Fáradt testedet?
Igaz-e, hogy amikor
Hozzád bújok,
Forróság járja át
Átlátszó bőrödet,
És a vulkánok
Nem olyan melegek
Mint én?
Igaz-e, hogy nem
Kell nekünk
Atlanta kincs,
Sem Einstein tudománya,
Sem Afrika holt gyémántja,
Sem Nagy Sándor hatalma,
Sem Homérosz bölcsessége?
És nem kell Buddha
Vagy Marx filozófiája,
Krisztust sem hívjuk le
A mennyből, hogy
Megmutassa az igazi utat,
Mert amikor Te és Én
Együtt vagyunk,
Nincs szükség
Egy harmadikra (?)
KI VOLT?
Ki volt a művész?
Aki arany kapukat faragott
Égszínkék felhőkre,
Vagy ki iszapból
Ráncigálta elő
A pislákoló életfeltételt?
Ki volt a művész?
Ki rímelve írt
Sok-sok semmit,
Ki lázongott, s maga
Sem tudta miért?
Ki álmában túllakott,
És gyomorbajjal bajlódott?
Ki kevéssel beérte,
Vagy aki mindig mást akart,
S hogy nagy legyen
Lopta a szavakat,
De csak a virágos,
Cifrán hangzó
Derűs mondatokat.
Művész volt-e vagy bűvész?
