Egy, kettő, egy, kettőt lépek,

Ügyesen hozzád igazítom léptem,

S ha elhibázom, attól félek,

Hogy kinevetsz, és ezt én szégyellem.

De a dal egyre ritmikusabb lesz,

Pislog, majd lángnyelveket vet,

Míg végül fellobban bennem a mersz,

Néha szórakozni is lehet.

Nézz rám, most ne figyelj

Másra! Engem nézz!

S ha kérdezlek, hát felelj

Gyorsan! Hisz nem nehéz.

Látod, most nem vagyok szomorú,

A dal szárnyán szinte repülök.

Most nem lehet velünk a kétkedő ború,

A boldogság vörös hullámaiba merülök.

Beszélek, értetlenül fecsegek,

Táncról, divatról, hogy hajamban mit kéne tenni,

Mindenfélét össze-vissza beszélek,

Pedig én most is mást szeretnék mondani.