Emlékezve egy elmúlt gyerekkorra
Azt hiszem minden embernek a legmeghatározóbb az életében a gyermekkora. És minden ember életében van egy ANYA, aki gyönyörűvé tudja tenni még a legszomorúbb napokat is. Ma azonban egy régi kis barátnőről akarok megemlékezni, akivel már nagyon rég nem találkoztam. De lássuk a verset, amit neki írtam. Drága volt játszótársam ezt neked küldöm sok szeretettel…
TÜNDÉRKIRÁLY
Tündérkertben jártam
Valamikor réges rég
Emlékszel veled voltam?
Rég volt és milyen szép?
Két vásott kölyök,
Hajunkat borzolta szél,
Bámultak az útszéli cölöpök,
S a kavicsok is hallgatták a
Tündérmesét.
Hová lettél tündérkirály?
Mért bújtál el tündérlány?
Szép mesében szivárvány palota
Álomégnek selymes kék fátyola,
S az a rejtelmes elvarázsolt rét,
Mindent mért fújt el a szél?
Te voltál a Holdkirálylány,
Én a Szélvészkisasszony,
S vártuk, hogy egy szép napon
Szikra Ferkó tüzes paripán
Eljön majd értünk.
Hogy fájt mikor hazaráncigáltak…
-Te gyerek, hisz kihűlt már az étel,
S te még mindig állingálsz az utcán!
Óh mondd!
Eszedbe jutnak még néha
A tovatűnő évek?
* * *
