GILYANNKATA

Eszter naplója

Nagyon szép levelet ígértem neked, de nem tudom milyen lesz? Még azt sem tudom most, neked írom vagy magamnak? Mostanában sokat gondolkozom. Mindig sokat gondolkozom és talán ez a legnagyobb baj. Nem kellene annyit gondolkozzak! Olvasom ezt a könyvet….. szeretem. Valósággal magamban iszom szavait. Vannak részek, amiket 4-5 szőr újra olvasom, mintha attól félnék, hogy elfelejtem vagy nem értem meg az igazi mondanivalóját. Olyanok ezek a szavak a lelkemnek, mint a zene. Szavak, szavak, szavak. Már megint sokat beszélek össze-vissza. Gondoltam idézek neked belőle egy pár sort, aztán annyi mindent aláhúztam, hogy ezeket már nem idézhetem. Ahhoz már el kellene küldjem neked a könyvet. SZERETETKÖNYV- MÜLLER PÉTER.

Miről szól? Benne van a címében. De a szeretet sokféle és sokféleképpen nyilvánul meg:

Szeretet Isten és közted, férfi és nő kapcsolatában, barátok közt, ahol érdekes de nem számít a nem. Szeretet anya és gyermek, apa és fia között. Azt hiszem, kihagytam a legfontosabbat. Vajon Te most mire gondolsz?

Ami a legfontosabb, hogy megtanuljuk szeretni önmagunkat.

    Egyszer volt egy ember …. Azért mondom, hogy ember, mert lehetett volna bárki … ő, te vagy akár én is.

Ez az ember mindig boldogtalan volt, pedig körülötte szép volt a világ. A virágok gyönyörűen pompáztak és a nap melegen sütött, az embernek családja volt és barátai, akik mosolyogtak rá, de ő nem mosolygott vissza.

Egy nap el kezdett gondolkodni.

-Istenem, vajon mi a baj lehet velem? Miért vagyok én mindig szomorú, mi az, ami bánt engem?

Amikor már tudatosult benne a gondolat, lassan ráébredt arra, hogy ő mindig vágyakozik valami vagy valaki után, aki, vagy ami, akkor elérhetetlen a számára.

  -Szeretnék szerelmes lenni!- sóhajtott fel és ábrándozni kezdett az a személy  után, akiben biztosan beleszeretne.

  -Csak egyetlen egyszer a szemébe nézhetnék, csak egyetlen egyszer megérinthetném, és biztosan tudnám, hogy ő az. És akkor megfognám a kezét és soha többé nem engedném el. Amikor valaki bekopogott az életében mindig felrezzent és vágyakozva suttogta magának.

  -Ez Ő lesz az, ez biztosan Ő lesz….. de mindannyiszor egy bizonyos idő után az érzés lassan halványulni kezdett és végül csak a szomorúság maradt meg a lelkében. Egyszer álmában Valaki azt mondta neki.  – a szeretet az, amire olyan nagyon vágyakozol. Csak az a baj, hogy nem jó helyen keresed a szeretetet. A szeretet ott van, ahol a fény.

Az ember elindult, hogy megtalálja a fényt, mert a fény magában rejti a szeretetet. Hosszú utat tett meg, sok-sok nehézséggel küzdött meg. Mindennap megvívta a maga kis harcát és legyőzte az elébe kerülő démonokat. Ahogy teltek a napok, úgy érezte egyre közelebb kerül céljához és egyre jobban kezdett hinni benne. Az erősödő hite lassan elűzte a szomorúságát, és észrevette azokat az apró kis dolgokat, amit addig egy pillantásra sem méltatott. Megtanulta, hogy nem a nagy BOLDOGSÁG a fontos. Az élet apró örömei adják a lélek igazi boldogságát. Lassan napról-napra, hétről- hétre, évről-évre közeledett a fény felé. Zenét hallott és táncra perdült, szállt olyan könnyedén, mintha súlya sem lenne. A fény egyre közeledett feléje. Már látta és érezte a belőle kisugárzó szeretetet, ami teljesen elborította. Szerette volna mindenkivel megosztani ezt az érzést, mindenkit odahívni, ahol a fény van és a szeretet. De hogyan mondja el, hol van az a hely, ahonnan a fény és a szeretet fakad? Szétnézett, hogy lásson. Eddig a szemével csak nézett, de nem látott, a fülével csak hallgatott, de nem hallott, a kezével csak tapintott, de nem érzett. Akkor hirtelen nagyon meglepődött. Meglátta az igazságot. A fény, amit úgy keresett éveken át, belőle áradt és onnan sugárzott kifelé. Megértette. … ameddig nem tanulta meg igazán szeretni önmagát addig égette a vágy, a benemteljesedés. Hiányérzete volt minden nap. Amikor ezt végre megértette, bár magányos volt, már nem volt egyedül.

„ Ha a lelked a barátod, sohasem maradhatsz egyedül. Magányos lehetsz-, de egyedül nem maradsz.

A magány áldott állapot – az egyedüllét átkozott helyzet.”

Remélem tetszett ez a kis mese, és megértetted az üzenetemet. Búcsúzóul még idetűzök egy idézetet abból a könyvből, amit neked is melegen ajánlok.

„ Kell egy fél óra vagy egy óra, ami csakis a tiéd.

S fordítva: anélkül, hogy társad kérné, néha egyedül kell hagyni őt. Szüksége van rá.

Mindennap találnod kellene lehetőséget arra, hogy a * barátoddal* a lelkeddel beszélj.

Egy barátságot ápolni kell.