Eszter naplója
Nagyon szép levelet ígértem neked, de nem tudom milyen lesz? Még azt sem tudom most, neked írom vagy magamnak? Mostanában sokat gondolkozom. Mindig sokat gondolkozom és talán ez a legnagyobb baj. Nem kellene annyit gondolkozzak! Olvasom ezt a könyvet….. szeretem. Valósággal magamban iszom szavait. Vannak részek, amiket 4-5 szőr újra olvasom, mintha attól félnék, hogy elfelejtem vagy nem értem meg az igazi mondanivalóját. Olyanok ezek a szavak a lelkemnek, mint a zene. Szavak, szavak, szavak. Már megint sokat beszélek össze-vissza. Gondoltam idézek neked belőle egy pár sort, aztán annyi mindent aláhúztam, hogy ezeket már nem idézhetem. Ahhoz már el kellene küldjem neked a könyvet. SZERETETKÖNYV- MÜLLER PÉTER.
Miről szól? Benne van a címében. De a szeretet sokféle és sokféleképpen nyilvánul meg:
Szeretet Isten és közted, férfi és nő kapcsolatában, barátok közt, ahol érdekes de nem számít a nem. Szeretet anya és gyermek, apa és fia között. Azt hiszem, kihagytam a legfontosabbat. Vajon Te most mire gondolsz?
Ami a legfontosabb, hogy megtanuljuk szeretni önmagunkat.
Egyszer volt egy ember …. Azért mondom, hogy ember, mert lehetett volna bárki … ő, te vagy akár én is.
Ez az ember mindig boldogtalan volt, pedig körülötte szép volt a világ. A virágok gyönyörűen pompáztak és a nap melegen sütött, az embernek családja volt és barátai, akik mosolyogtak rá, de ő nem mosolygott vissza.
Egy nap el kezdett gondolkodni.
-Istenem, vajon mi a baj lehet velem? Miért vagyok én mindig szomorú, mi az, ami bánt engem?
Amikor már tudatosult benne a gondolat, lassan ráébredt arra, hogy ő mindig vágyakozik valami vagy valaki után, aki, vagy ami, akkor elérhetetlen a számára.
-Szeretnék szerelmes lenni!- sóhajtott fel és ábrándozni kezdett az a személy után, akiben biztosan beleszeretne.
-Csak egyetlen egyszer a szemébe nézhetnék, csak egyetlen egyszer megérinthetném, és biztosan tudnám, hogy ő az. És akkor megfognám a kezét és soha többé nem engedném el. Amikor valaki bekopogott az életében mindig felrezzent és vágyakozva suttogta magának.
-Ez Ő lesz az, ez biztosan Ő lesz….. de mindannyiszor egy bizonyos idő után az érzés lassan halványulni kezdett és végül csak a szomorúság maradt meg a lelkében. Egyszer álmában Valaki azt mondta neki. – a szeretet az, amire olyan nagyon vágyakozol. Csak az a baj, hogy nem jó helyen keresed a szeretetet. A szeretet ott van, ahol a fény.
Az ember elindult, hogy megtalálja a fényt, mert a fény magában rejti a szeretetet. Hosszú utat tett meg, sok-sok nehézséggel küzdött meg. Mindennap megvívta a maga kis harcát és legyőzte az elébe kerülő démonokat. Ahogy teltek a napok, úgy érezte egyre közelebb kerül céljához és egyre jobban kezdett hinni benne. Az erősödő hite lassan elűzte a szomorúságát, és észrevette azokat az apró kis dolgokat, amit addig egy pillantásra sem méltatott. Megtanulta, hogy nem a nagy BOLDOGSÁG a fontos. Az élet apró örömei adják a lélek igazi boldogságát. Lassan napról-napra, hétről- hétre, évről-évre közeledett a fény felé. Zenét hallott és táncra perdült, szállt olyan könnyedén, mintha súlya sem lenne. A fény egyre közeledett feléje. Már látta és érezte a belőle kisugárzó szeretetet, ami teljesen elborította. Szerette volna mindenkivel megosztani ezt az érzést, mindenkit odahívni, ahol a fény van és a szeretet. De hogyan mondja el, hol van az a hely, ahonnan a fény és a szeretet fakad? Szétnézett, hogy lásson. Eddig a szemével csak nézett, de nem látott, a fülével csak hallgatott, de nem hallott, a kezével csak tapintott, de nem érzett. Akkor hirtelen nagyon meglepődött. Meglátta az igazságot. A fény, amit úgy keresett éveken át, belőle áradt és onnan sugárzott kifelé. Megértette. … ameddig nem tanulta meg igazán szeretni önmagát addig égette a vágy, a benemteljesedés. Hiányérzete volt minden nap. Amikor ezt végre megértette, bár magányos volt, már nem volt egyedül.
„ Ha a lelked a barátod, sohasem maradhatsz egyedül. Magányos lehetsz-, de egyedül nem maradsz.
A magány áldott állapot – az egyedüllét átkozott helyzet.”
Remélem tetszett ez a kis mese, és megértetted az üzenetemet. Búcsúzóul még idetűzök egy idézetet abból a könyvből, amit neked is melegen ajánlok.
„ Kell egy fél óra vagy egy óra, ami csakis a tiéd.
S fordítva: anélkül, hogy társad kérné, néha egyedül kell hagyni őt. Szüksége van rá.
Mindennap találnod kellene lehetőséget arra, hogy a * barátoddal* a lelkeddel beszélj.
Egy barátságot ápolni kell.
Jó, ha egy házban van hálószoba, ebédlő, konyha, fürdőszoba, padlás, gyerekszoba és szerszámos kamra- de kell egy * tisztaszoba*, ahol csak magad vagy. A lelkeddel „