Félek tőled,
Pedig jobb is volna,
Ha testem-lelkem
Te hozzád jutna.
Csak addig nehéz
Míg elindulok,
Utána már
Csak egyre szállok,
Vagy éppen zuhanok.
Oh jöjj, ölelj át,
Hű szerelmesként,
Vigyél magaddal
A végtelen nagy Űrbe!
Így élni
Morzsolni szürke éveim
Nem érdemes,
Nem éri meg.
Az álom volt csak mindig szép.
De az is csak hazugság volt.
A pillanat ámított néha
De pofon csapott a valóság.
A küzdelmek, s a csalódások,
Bohóc arcomtól csömörlött lelkem,
Oh jöjj, ölelj át, szépen, hogy ne fájjon?
Altass el, ringass el,
Ne hagyd, hogy felébredjek!
