Szomorú vagyok nagyon, szeretnék vidámabb lenni, szeretném úgy mint rég a vágyaimból valami szépet kitalálni de már lassan vágyaim sincsenek, nem tudom ,hogy egy nap nem ébredek fel úgy, hogy még azt is elfelejtem mi volt ami a tegnap még örömet okozott nekem.

A természet az mindig hűséges marad önmagához, de mi emberek még önmagunkat is folyton megcsaljuk, becsapjuk. A természet tudja mit akar. Soha sincs úgy, hogy a tél után ősz jöjjön, vagy hogy előbb virágozzanak a fák mintsem, hogy kirügyeznének. A természet tudja mit akar. Az örök körforgást tartja szem előtt és azt soha nem téveszti el. Megszületni, felnőni, öregedni majd meghalni. Egy-egy rész néha kimaradhat de fel nem cserélődhet soha. A kezdet és a vég az mindig halhatatlan. Megszületni …meghalni… megszület-ni…meghalni. Csak mi emberek, csak mi dagadt mellü kis törpék nem tudjuk sokszor mi végre is vagyunk a Világban? Okoskodunk, tudálékoskodunk úgy teszünk mintha mi volnánk a világ közepe amikor egy porszem vagyunk a nagy sivatagban. És az egyén?

Ezt mondanám én is aki azt hittem magamról, hogy mert felnőttem jó nagyra akkor okos is lettem de nagyon. Nem tudom mi van bennem több…a kisherceg naivsága vagy az okoskodó csacsi butasága. Azt hiszem én vagyok az aki irányítom az életemet pedig tévedés. Megvagyon rég írva abban a Nagykönyv-ben, az egész szereposztás mi már csak a kellékeken tudunk igazítani egy kicsit esetleg a sminken. Egyenlőség, testvériség, igazság ! Micsoda nagy szavak, micsoda baromság! Igazság?…de kinek?  Egyenlőség?…egyesek egyenlőbbek másoknál. Testvériség?…mi az?  Háború irigység harag.Kinek kell ilyen testvériség amikor a saját testvéred egy kanál vízben folytana meg csak azért, mert te jobban megtanultad a túlélést?

És mégis szeretném elmondani valakinek, hogy élt egyszer egy lány aki sokat álmodozott….lehet, hogy csak álmodozott de úgy szerette volna valakivel ezeket az álmokat megosztani. Valaki….valaki –suttogta éjelente bele a csendbe és a sötétségbe….valaki… hall engem valaki?

Ha az álmok meghalnak az lesz igazán csak szomorú, mert bármit túl lehet élni de ha az álmok halnak meg akkor ránkborul a sötétség és kiút az nincs.

Az egész azzal kezdődik amikor megszületünk. Igen a halál is akkor kezdődik el, mert mindnyájan a halál árnyékában élünk, és azért élünk azért születtünk, hogy felkészüljünk a végsőre. A végső pedig az maga a halál. Beteljesedés így is mondhatnánk. Felkészülünk az ismeretlenre, a végső beteljesedésre.