A reggelt szereti a legjobban. Mindig hamarabb meg ébred, mint ahogy a telefon szólna, mert ugyebár ebben a modern korban már nem az óra ébreszt, lassan az órát csak nosztalgiaképpen tartjuk meg. Pedig szereti az órákat, kedvence a régi falióra, amit minden este kulccsal fel kell húzni, hogy aztán egész nap tompa mélyhangjával betöltse a szobát. Amikor zaj van nem is hallod, de amikor csend van akkor tik-tak, tik-tak és olyan halk megnyugtató egyhangúság és mégis….Felébred, de nem nyitja ki a szemét, sőt még meg sem mozdul. Élvezi a percet, a melegséget, amit a paplan és Morci teste sugároz feléje. Olyan jó így ébredni, mint két összegömbölyödő cica, egymásba fonódva. A napnak ezt a szakát szereti a legjobban. Összegomolyodva, behúzódva Morci biztonságot nyújtó ölébe. Van, hogy a férfi még át is öleli álmában az még jobb. Visszafogja lélegzetét, és úgy hallgatja a szívverésének ritmikus dobbanását. Morci kicsit horkol is, de Eszter ezt is szereti, olyan kellemes hang ez is, mint az óra és minden egyéb, amit szeretünk. Ha valakit szeretünk, akkor sokszor még a hibáit is szeretjük. Szeretjük azt nézni, ahogy alszik, ahogy eszik, talán még azt is szeretettel nézzük, ha éppen nyújtózkodva vakaródzik, ellazítva előttünk magát. De semmi sem tart sokáig. A telefon megszólal, Morci nyújtózkodik még, csukott szemmel lenyomja a telefont és puszit nyom az Eszter buksijára, mert valahogy ő mindig odanyomja, egy kicsit jobban.
-Ébresztő Kicsim, szép jó reggelt neked.
Aztán jön a szokásos játék, ami nélkül nem volna a reggel olyan varázslatos, mint amilyen.
Eszter nyújtózkodik és kicsit dünyögösen mondja:
-Még egy kicsit maradj, olyan jó itt az öledben, nem akarok felkelni.
Morci mosolyog magában, de kívülről csak egy ártatlan kis pisoly ha látszik.
-Tudod, hogy a kávé nem lesz meg magától, meg aztán ki fog ma dolgozni?
-De olyan jó itt, ma ne menjünk dolgozni.
-Jól van Kicsim, de nem lesz azért ez egész nap unalmas? Képzeld el egész nap, csak arról ábrándozhatnál, hogy este megint így összebújunk. Különben is hamar éhes lennél, meg egyéb szükségletek, lassan elzsibbadnál, hogy tovább ne soroljam….
-Jól van nó, menjél csak én is kelek mindjárt….
Minden nap egyforma és ez benne a szép, a biztonságos, hogy ott van mellette minden reggel, minden este és beszélgethet vele, vagy csak egyszerűen mondhat bármit, tudja, hogy ő meghallgatja. Van úgy, hogy rosszkedve van és morrrog, ilyenkor ő az, aki kedvében jár egy kicsit, dorombol is neki akár egy cica, de van úgy, hogy neki van rosszkedve, vagy valamiért ingerültebb, mint máskor, ilyenkor Morci az, aki próbálja feloldani a feszültséget. Véletlenszerűen átöleli, amikor a konyhába lép, vagy csak úgy nyom a fejére egy kis barackot. Aztán ébresztő gyerekek, reggeli készítés pakolás és mindenki sorban elhagyja a házat. Eszter utolsónak marad, nekifog ágyvetés gyors rendrakás, mosdás smink és még egy kicsit itt-ott szöszömötöl, mintha a gondolatait rakná rendben és aztán, ő is kilép az ajtón és kezdődik a szokásos munkanap.
Nézegeti magát a tükörben, de nem szereti, amit lát. Igaz tegnap a barátnő azt mondta még eladható, csak tudná, hogyan is kell ezt értelmezni? Eladható vagyok, vajon mennyit ér az arcom, vagy a kezem? Hát a mellem, vagy éppen a fenekem. Lajos akkor lépett be a szobába.
-Mond csak Lajos, eladható vagyok én? Mármint úgy férfi szemmel?
Lajos unottan végignéz rajta, és nem rejti véka alá a véleményét.
-Hát, ha valaki nagyon megszorul lehet, hogy rád vetemedne.
Eszter megbántva érzi magát.
-Ezt most miért mondod, valamikor neked is tetszettem.
-Valamikor az akkor volt, hát nem látod, hogy mekkora segged van? Egyenesen gusztustalan. Különben is én a te helyedben nem flangálnék a gyerekek előtt így meztelen.
Eszter magára veszi a bordó házi ruhát és közben észre sem veszi, hogy egészen meggörnyed, mintha hirtelen 10 évet öregedett volna. Csúnyának érezte magát. Ránéz a férjére, és magában elkönyveli, hát már ő sem az a fiatal, akit ismert, és már kopaszodik, meg pocakosodik. –ő is csúnya- könyveli el magában, és ez egy kicsit megnyugtatja.
Amikor újra a tükörben néz, már semmi sem olyan, mint előbb. Csúnya lett, ráncos és kövér.
Csak a szemei kicsik és riadtak, akár egy kisgyerekké.
-mi lesz velem, ha már a férjem sem szeret? –kérdezi magától és érzi, ahogy a szomorúság egészen körbeöleli.
Aznap egy kicsit meghalt a lelke.
U.i. Csak néhány szó és mégis mennyi mindent jelenthet.
