Szeretsz engem Péter?

Kezdem elhinni azt, hogy nem mi megyünk el a könyvekért, hanem a könyvek jönnek el hozzánk. Most jött el az ideje, hogy én ezt a könyvet elolvassam. Hatalmas élmény volt számomra. Olyan része is volt, amit 5-6-szor újra olvastam. Amint a címében is olvashatjuk e könyv témája a szeretet.

Szeretet… ez az elcsépelt, benyálazott, bemocskolt szó, melynek zászlaja alatt sokan még gyilkolni is képesek voltak. Ez az, egyesek által már nagyon divatjamúlt szó, ami sok mindent jelenthet és ugyanakkor semmit. Ami jelentheti az egész világot, univerzumot és jelenthet másoknak egy nagy semmit.

„ a szeretet az emberiség legfontosabb szava. – Nincs még egy olyan összehazudott, benyálazott, félreismert szavunk, mint a szeretet – nevében műveltük a legnagyobb botrányokat, tettük tönkre egymást, pusztítottunk ki népeket – s ugyanakkor mégis hiányzik, ez a … nem is tudjuk mi … csak azt, hogy hiányzik.”

Sokféle szeretet van. Legalább is úgy érezzük. Másképp szeret az anyánk, aki féltőn fog ölében és mindentől megóvna, és másképp szeret a szeretőnk, aki feláldozna és elzárna csak magának, mert birtokolni akar. Vagy talán nem is olyan különböző e két fajta szeretet? Vajon ez az igazi szeretet? Amikor minden áron birtokolni akarjuk a másik testét és lelkét, sőt ha tehetnénk, még az álmait is cenzúráznánk? Nem. Az anya, aki igazán szeret, meg kell tanulja, hogy soha sem volt övé az a gyermek. Csak kölcsönben kapta, hogy szerethesse, de el kell engednie. Önzetlenül kell szeretnie, és nem görcsösen, rákapaszkodva, hogy: -hát ez a hála fiam, hogy felneveltelek? Nincs hála, nincs elvárás. Az igazi szeretet csak ad és nem vár semmit cserében.

Milyen nehéz ezt megtanulni, és milyen nehéz ezt gyakorolni. Mindnyájan azt várjuk, arról álmodunk, hogy szeressenek. Engem szeressenek, és én azt érezzem. Én, én, én …. És csak azután jöhetsz Te.

Amikor Jézus halála után visszatért tanítványaihoz még 40 napra, megkérdezte Pétert.

-Szeretsz engem Péter?- bár Péter azt válaszolta, hogy szereti, Jézus mégis háromszor is megkérdezte őt.

Péter nem szereti Jézust. Legalább is nem úgy, ahogyan Jézus szereti őt. Később bizonyára megérti Jézus szavai, de akkor nem értette meg.

„ Ennek a csodálatos Mesternek az egész élete és tanítása másról sem szólt, csakis a szeretetről”

A, másik szeretet, amit szintén sokan nem ismernek: a másik szeretete. A társamat úgy szeressem, mint önmagamat.

„ Tudom, milyen kérdések bujkálnak benned. Ha egyedül vagy, hogyan találj társat? S ha társad elviselhetetlen, hogyan lépj ki a kapcsolatból? Kiléphetsz-e egyáltalán, Jogod van-e? Meddig tart a hűség, és hol kezdődik az árulás? Meddig adhatom föl magam egy kapcsolatban? S ha föladtam, hogyan szerezhetem vissza magamat?

Véres kérdés, látod, hogy félünk szeretni, s félünk nem szeretni is. Félünk odaadni magunkat, és képtelenek vagyunk befogadni másokat. S a többiek is így vannak: féltik magukat. S ami ebből következik, hogy ritkák manapság a találkozások, s még ritkábbak a valódi összetartozások”

De vajon önmagamat eléggé szeretem? Amikor gyerekkoromtól fogva azt sulykolták belém, hogy ne legyek önző, magamnak való, hogy ne szeressem magam, mert gyarló bűnös vagyok és tökéletlen. Hogyan szeressem akkor a saját testemet, lényemet. Vajon eléggé ismerem magamat? „ Szeresd felebarátodat úgy, mint önmagadat”

Igen, de akkor azt kell megtanulnom előbb, hogyan szeressem önmagam.

„ a másokkal való barátságom teljes mértékig az önmagammal való barátságomtól függ”

olyan az egész, mint egy Játék, és mi vagyunk benne a játékosok. Tőlünk függ, hogyan játszódjuk le az életünket. Még a szomorúságot is mi okozzuk magunknak. Lehet, hogy tudat alatt, de szomorúak akarunk lenni. „ A másik ember nem tudja megoldani az én életem legnagyobb gondját: nem tudja elintézni, hogy saját lelkemet a barátommá tegyem”

Az egyik részben az író meghatóan beszél az ember és ló kapcsolatáról. Bár, a ló állat, egy nagyon érzékeny és intelligens lény. Sokszor mi emberek is tanulhatnánk a lovaktól. Két példát helyez egymással szemben. Amikor a lovat úgy szeliditti meg a cowboy, hogy megtöri erőszakkal, és amikor az indián a lovat azzal szeliditti magához, hogy különböző cselekedettel, testbeszéddel a ló tudtára adja, hogy ő a főnök, de ugyanakkor ő az, aki szeretetet és gondoskodást is nyújt.

„ Az erély nem tévesztendő össze az erőszakkal. Az erőszak rabszolgákat csinál, az erély társakat, barátokat nevel. Az erőszak a lealjasítás, az erély a megnemesítés eszköze.

A ló ezt érti. Mi nem. Mi azt hisszük, hogy a szeretet lágy. Puha. Mindent megengedő. És gyenge. Tévedés! Ez csak az egyik oldala. A másik-, amit nem ismerünk- az erő. A szeretet ereje. Ez legyőzhetetlen, és nagyon kemény lehet. Innen kezdve már nem kell pányva- a ló az ember kezében van”

Minden kornak és társadalomnak meg van a maga szlogenje. Emlékeztek még nem is olyan régen, azt sulykolták belénk: Testvériség, egyenlőség.

Hogyan lehetne egyenlőség ebben a színes Világban, ahol nemcsak, hogy különböző színűnek születünk, de különféle esélyeink is vannak, vagy éppen nincsenek. Nem is azzal van a baj, hogy nem vagyunk egyformák. Hierarhiák voltak és mindig is lesznek. Gazdagok és szegények, okosok és kevésbé okosok, de….

„ A teremtésben Istentől az emberig s még lejjebb is hierarhiák vannak. Hatalmak. Van magasabb és alacsonyabb. De a fejnek vezetni kell a testet és a fényesnek a homályosat. A szellemnek a lelket. És sohasem a lenti szolgál, hanem mindig az, aki fönt van! Minél magasabb szellemi színvonalon él valaki, annál inkább szolgálja azt, aki lent van! Ahogy az érett lelkű anya szolgálja a tudatlan és éretlen gyermekét, ahogy egy mester szolgálja a tanítványait: értük él, értük áldozza föl magát.

Uralni valakit, szolgálatot jelent”

Sajnos mi elfelejtettük ezt (értem ezt a mai vezetőinkre, lelki atyáinkra, főnökeinkre) és éppen fordítva gondoljuk.

„ Az Uralom titka a valódi szeretet”

Sajnos ma már divatok vannak és trendek. Nem arra tanít az édesanyánk, a tanító néni vagy a barátunk, hogy kimutassuk érzelmeinket, hanem az óvatosságra és a félelemre intenek.

-Ne mutasd meg magad teljes valójában, mert megbántanak, ne terítsd ki érzéseid, mert kinevetnek.

                „ A félelem ízét már alig érzem:

                   Valamikor érzékeim vacogtak

                   Egy éji hangra, és egy szörnyű hírtől

                   Minden hajam égnek állt s reszketett,

                   Mintha élne, jóllaktam az iszonnyal

                   S a borzongás, agyam meghitt lakója

                   Többé nem izgat….”   Shakespeare

Minderre mégis azt mondom, akár az író… „ a szeretetben nincs félelem, sőt, a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.”

Ha azt mondja neked valaki, hogy olyannak szeret amilyen vagy, nem baj, ha kövér vagy és buta vagy gyáva, akkor hazudnak neked.

„ Nekem így is jó vagy! Vagy Neki így is tetszem, ahogy vagyok!- Ezek mind szeretetlenségről árulkodó mondatok. Ha valaki túlságosan elhízik, és ennek csupán lelki oka van, az, föltehetően szeretetlen erőtérben él. Vagy a párja nem szereti igazán, vagy a környezete, vagy a mi a leggyakoribb, ő nem szereti valójában magát. Nincs pontosabb kifejezés, mint az, hogy valaki elhanyagolja magát!-

Vigyázz, mert nincs hazugabb szó, mint az- elfogadás! Egy kertet sem fogadok el, ha gazos, ha teli van szeméttel. Egy kutyát sem, ha loncsos, bolhás és büdös. Bármit és bárkit, ha szeretek gondozom. Mert- fölfelé- látom! És oda akarom emelni, ahol látom”

Akit szeretünk, azt felemeljük, szépnek és jónak látjuk, bármilyen hibákkal is van tele. Ha úgy érezzük, hogy a szerelem nem felemel, hanem lehúz, elnyom akkor az baj. Ott nincs igazi szeretet. Az, hogy fent látom őt, nem jelenti, hogy én alatta vagyok. Ugyanúgy felemel ő is engem. A szív szemével látunk ilyenkor, és aki nem fölfelé néz, az nem is szeret.

„ Egy párkapcsolat sokféle háborúságot, válságot, gyötrelmet rejthet magában. Hűtlenséget is. Hirtelen felszikrázó vad indulatokat. Mégis azt mondom, mindaddig érdemes csinálni, amíg a szív szeme átlát a viharok felhőin. És átlát a mindnyájunkban meglevő hitványságon, önzésen, gyengeségen. És akkor kell abbahagyni, amikor érzed, hogy rosszabbá tesz, vacakabbá- hogy lesüllyedsz.

Mert akkor nincs már benne szeretet. És akkor lehúz.

Szeretetben élni azt jelenti, hogy egymást nemcsak többnek látjuk, de föl is emeljük! Szeretetteljes légkörben a képességeink felfokozódnak. Megszépülünk, megnemesedünk. A legjobb jön ki belőlünk. De ha nincs szeretet, ahogy ebben az országban nincs, csak ritkán és nagyon szűk körben, szóval, ha ebben a gyűlölettel, irigységgel és lenézéssel teli világban kell élnünk, megcsúnyulunk, kevesebbek leszünk, betegebbek. Nem a jobb, hanem a rosszabb jön ki belőlünk.”

Jézus is megkérdi Pétert, mert neki is szüksége van a szeretetre. Adok-kapok. Ha csak ő egyedül szeret, akkor az már nem szeretet, az csak egy vágy, egy fohász marad. Ezért, ha valaki megkérdi tőletek…. Szeretsz engem Péter? – akkor gondolkozzatok el mélyen, hogy miért nem érzi az a másik, hogy szeretitek, és változtassatok a hozzáállásotokon (amíg még nem késő) Mit ér, ha szeretek valakit, ha az nem érzi az én kisugárzásomat, és ha nem viszonozza azt.

Egy test-egy lélek-egy szellem.  Oda-vissza.

„ Ha nem szeretlek, sohasem látom meg, ki vagy Te! Szívvel látni nem azt jelenti, hogy nem látom a hibáidat, esendőségeidet, néha még a legtaszítóbb, legmegvetendőbb tulajdonságodat is. Nem azt, hogy nem látom meg a gonoszságodat, amitől, mint minden ember, te sem tudtál, vagy nem akartál megszabadulni-, hanem azt, hogy mindezeknél följebb is nézek benned, és tudom, hogy több vagy, mint a démonjaid! Nemcsak ravasz vagy, hanem igaz is.

Nemcsak nagyravágyó, hanem az is, aki emiatt szerencsétlen lesz.

Nemcsak gyenge, de nagyritkán bámulatosan erős is.”

Nos kedves olvasó! Ha tetszettek ezek a gondolatok, amiket megosztottam veled, nem marad hátra más, hogy elolvasd az egész könyvet, ahogyan én is tettem, és érzelmekben gazdagabb és boldogabb leszel.

Legyen egy szép napod!