Alszik a nép és álmodik,
De jaj, szörnyű álma van!
Tapsol, sort áll és verekedik.
Alszik a gyermek és álmodik,
Narancsot, csokoládét kirakatban,
De oh! Az üveg milyen vastag?
Törékeny keze nem törhet át rajta.
Alszik az út és álmodik,
Mogorva emberek járnak rajta.
Alszik az anya és álmodik,
Merev gyermekét tartja,
Görcsösen szorítva magához.
Alszik a férfi, de nem álmodik,
Sóhajjal, könnyel küszködik.
Az írónak szörnyű álma van,
Gúnyverset szavalnak neki,
A festő meg bambán nézi,
A róla mintázott karikatúrát.
Alszik az ország, de már hallani,
Sóhaját s félszeg panaszát,
Rossz álmait szeretné feledni.
Dalolna száj, de hidegek ajkai,
Lendülne kéz, ha nem volna béna,
Az agyban is motoszkál egy lusta gondolat,
Mely még nem bontá ki
A sokat ígérő szárnyakat.
Álmomban én is kiabálok,
Ébredj fel Ember! Oh ébredjetek!
De hangom olyan tehetetlen.
