Egy anya megfogta a kezem,
S az én anyám lett.
Egy fiú rám mosolygott,
A barátom lett.
Egy ember sok mindenre tanított,
Nevelőm lett.
A sors sok mindent ígért,
De végül becsapott.
Az anya elment, elhagyott,
Halála mély fájdalmat hozott,
A fiú más lány után szaladt,
Utána már csak emlék maradt.
A nevelőm se volt becsületes,
Tanítása milyen felületes
Volt, csak most látom,
De most már hiába bánom
Az elmúlt éveket,
És hiába őrzöm az emlékeket.
Még fájnak, még rágják,
Lilán ólomnehéz életem,
Sebembe mélyen belevájják
Körmüket, s hiába kérem
Engedjetek! Vágyom a csendre!
A fájdalom tompit, vakit,
Sebemnek folyik fekete vére,
S engem, a bátort reszketni tanít
