Loptam a szavakat, hogy neked adhassam,
Akinek nincs és nem is volt soha.
Loptam a hangokat egy hegedű húrjáról,
A virág szirmokat egy almafáról,
A csendet a fekete éjszakától,
A rózsaszínpirkadást a felkelő naptól,
Egy ártatlan gyermektől a csengő kacagást,
A szerelem legszebb szimfóniáját,
És neked adtam, mind csak neked,
Mert szeretném, hogy megmaradhass nekem.
