Azon gondolkoztam ma, hogy bizonyára sokan (jó tudom, hogy nem olvassák olyan sokan a blogot, de aki olvassa) arra gondolnak, hogy milyen egy nyálas finomkodó kis nő lehet, aki ilyeneket ír? Pedig nem olyan egyszerű az egész. Talán, mert a mindennapjaim úgy telnek el, hogy a mindennapi kenyér ügyében futok én is a pénzem után, talán, mert sokszor olyan kibírhatatlan tudok lenni, hogy magamtól is hányingerem van, mert van úgy, hogy még a saját családomat sem bírom elviselni, és szeretnék messze elmenekülni, hogy aztán óriási bűntudatom legyen, és azt keressem, hogyan is tehetném jóvá az egészet, hiszen mégiscsak a családom a legfontosabb.

Lehet, hogy ez az egész írás egy fajta menekülés, de addig, amíg jó érzés tölt el, amíg írom és olvasom, és talán másoknak is szép napot hozok velük, addig én írni fogok.

A mese világa egy olyan hely, ahol bármi megtörténhet, bármit újra lehet élni, ahol valóság és valótlanság karöltve lépkedhet, ahol a csúf is lehet szép, a boldogtalan is boldog, ahol olyan színűre festheted az eget, amilyenre éppen akarod.

Ha már ilyen szar világban élünk, legalább a fantáziánk szépítse azt egy kicsit. Na meg a hit.

Az én hitem a szeretet. Mindig is hinni fogom, hogy száz pokol mélyén is találhatsz szeretetet. Csak keresni kell!

Az élet egy rakás félbehagyott vázlat.