Ki vagyok

Ki vagyok én, és mi végre vagyok itt a földön? Ki tudná ezt nekem elmondani? Tágra nyílt szemekkel bámulok bele a nagyvilágban, próbálok nevetni, de néha csak egy fanyar mosolyra futja. Próbálok szeretni, de van, hogy magamat sem tudom. Lehet, hogy holnap már messze leszek, lehet, hogy itt maradok még egy darabig, és kiírom magamból a valós valótlanságokat. Lehet, hogy itt hagyok magamból valamit, lehet, hogy észre sem veszitek, amikor elmegyek. Na ugye mennyi lehetőség van? Hát nem csodálatos ez az élet?

Keresés

Verseim

legtöbbet böngészet

  1. Ady Endre Finita
  2. A Piedra folyó partján ültem és sirtam- Coelho
  3. Volt egy tánc
  4. Lélekbúvár
  5. Csúnya vagyok

Olvasgatom őket

Beszóltak

  • Gilyannkata: Ma újra elolvastam írásomat. Hát igen. Az óta sokat változott az életem. Már nem élünk együtt, és ... (2012.06.03. 19:30) keresztem..........
  • Gilyannkata: :) nagyon aranyos vagy és igazi barát, köszönöm a biztatást (2009.07.19. 13:38) Depresszióóóóóóóó
  • holdkirálylány: Nagyon eredeti stílusod van, a jószándékod is tiszteletre méltó. A szöveg jelentős részét felhaszn... (2009.04.20. 15:22) Az én örök szerelmem
  • Gilyankata: Kedves N.Kati! El fogom olvasni, bár lehet, hogy már olvastam, csak éppen nem tudom, hogy hányas b... (2008.12.10. 16:40) a szabad akarat súlya
  • Gilyannkata: Hát ezen én is gondolkoztam már???????........????????? (2008.09.21. 15:29) CICA

Címkék

ady (1) anyám (2) a mester (1) a piedro folyo partjan (1) a szeretet (1) a szeretet nyelve (2) barátság (1) élet (5) elvárások (2) én (1) endre (1) érdemes (1) gondolat (2) gondolatok (4) hétköznap (1) ismerkedés (1) játék (1) könyvek (2) meghalni (1) mese (6) mesélek (4) ne sírj (1) őket (1) olvasgatom (1) őrült gondolatok (2) rendet (1) sem (1) sorsok (1) szeretet (3) sziporka úr (1) teremtő erő (1) verseim (10) zene (1) Címkefelhő

blogajánló

Archívum

XML

ELMÉLKEDÉS

2008.01.12. 11:23 - Gilyannkata

 

Életemnek szép virága csókodra áhítozik,

Ölelő két karjaidban napsugárról álmodozik,

Ha a szívem rózsa volna,

Fekete és lila színbe borulna.

 

Mond, hogy nincsen vége még,

Mond, hogy lesz folytatás elég,

Türelmemet nem akarom elveszíteni,

Ha kell a végtelenségig, fogok várni.

 

Kérlek, álmaimnak adj életet!

Hallod ott kint a szél zúgását?

Az ereszen a monoton eső koppanását,

Mindez nem jelent semmit neked?

 

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://maezvagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr31294376

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása