Várom, hogy jöjj,
Telnek az évek,
És én még mindig várok,
Terád várok
SZERELEM.
Félek valahol kicsúszott,
Nem vettem észre,
S elhaladt mellettem.
Félek, elveszítettelek
SZERELEM.
Készültem jöttödre,
Lelkem-feldíszítettem,
Mosolygó napsugárral,
Virágzó faágakkal,
Vártalak.
Zenélt a szívem,
A vidámság betöltötte
Magányom, életem.
Úgy látszik, hiába
Vártalak.
Telnek a napok,
Múlik reményem.
Csak attól félek,
Már sose talállak meg
SZERELEM.
Oh! Jöttek, sokan voltak,
Az álarcos bálon mind,
Mind te veled hasonultak,
De egyik sem volt az igazi,
Éreztem.
Utánuk nem maradt,
Csak üresség és értelmetlen
Elfáradt szavak.
Meg egy-egy odavetett érzelem,
Mint kutyának.
Nem maradt emlék,
Titokban elfojtott sóhaj,
Sem öregasszonynak való
Rózsaszín ábrándozás,
Csak feledés.
Amikor elmúlt, mindig tudtam,
Más volt, nem az igazi.
A függöny bezárult,
Az álarc lehullt,
Nem volt
SZERELEM.
