Egyszer minden véget ér,
Ott állunk szótlan, egyedül,
A kérdést, hogy miért,
Nincs kinek, feltegyük.
Hull könnyem vasszívemre,
Hadd rozsdázzon, hadd marja,
Még visszatekintek a semmire,
Még agyam az emlékek rabja.
És nem teszem fel már a kérdést,
A könnyeim is elapadtak,
Nehezen megy az első lépés,
Hogy új vágyakba kapaszkodjak.
Az újrakezdés és a befejezés?
Mindkettő félelemmel jár,
És egyikből sincs visszatérés,
Csak menni, menni, muszáj.
