Ma beszélgettem egy barátommal. Én szeretem őt de ma rájöttem,hogy ő nem. Nem is fájt annyira csak az volt a rossz ahogy éreztem kigúnyol. Hogy tud fordulni a világ. Egyik nap gyönyörű, másnap már minden olyan idegen. De inkább leirok két verset, ezek valahogy jobban tükrőzik azt amit érzek most.
Ima
Ha éltetem a Hiúságot,
Mely rószaszín és ragacsos
Ha átölelem Büszkeségem
És mindenüvé cipelem,
Talán elhitetem a Világgal
A nem létező értéket,
Talán elhitetem magammal
Hogy a nyomorúság a legszebb.
*
De Istent sose csapom be,
Gúnyosan rámnevet,
Amikor azt hiszem, hogy győztem
Szelíden szólit nevemen
Te dagadt mellű Törpe
Hát azt hiszed,hogy egyszer
Majd Óriás lehetsz?
*
És összecsuklom megsemmisülve
Koldus leszek kit kisemmiztek,
És összeteszem két kezemet,
Hogy megtanuljak könyörögni.
Istenem kérlek adj erőt nekem,
Adj tehetséget,hogy elviselhessem
Kudarcokkal tele életemet.
* * *
Kétségek
Vágyak és árnyak,
Ólomsúlyú szomorúság.
Kifakult színek
Kérőn szegődnek hozzám.
Hová menjek,
Ha azt akarom,
Szárnyaim aranysugárként
Lepjék el lelkem,
És felemelve az Ürbe
Csak tehozzád
Szépséges Múzsám
*
Óh! Kegyetlen,
Ne kimélj engem se!
Órditsd a fülembe,
A számba, az epémbe,
Mit ér az életem,
A munkám a szerelem?
Mily értéke van,
Habozó színeimnek,
Botladozó szavaimnak?
Óh! Múzsám kérlek,
Mond meg nekem
Érdemes értük elégnem?
* * *
