Az Isten, amikor megteremtette a férfit, két csodálatos dologgal ajándékozta meg. Az egyik az éles esze, a másik a farka. Csak az a baj, hogy a kettő nem működik egyszerre, mert amikor a farka kerül előtérbe, az esze ilyenkor leblokkol. Ezért mondják azt is, hogy a férfit a farkánál fogva lehet megfogni….akkor vonaglik.
A nőt azért teremtette, hogy a férfi legyen amibe gyönyörködjék. De, ha az idő múlásával, a nő elfakul, elhízik, egyre ápolatlanabb lesz, akkor hogyan is várhatná el, hogy ugyanúgy csodálják, mint amikor szép volt és üde?
A nőknek az adatott meg, hogy a családba, környezetükbe bevigyék a szépséget, szeretetet, a férfit, aki néha egy nagy gyermek, kellőképpen becézze, sőt elégítse ki minden téren.
A nő legyen ápolt, legyen kedves, legyen szelíd, de ugyanakkor legyen erős (nem fizikálisan), ha baj van, ő legyen, aki összetartja a családot.
A férfi legyen határozott, legyen egyénisége, és nyújtson biztonságot családjának.
A nőnek is legyen esze, tudja megjátszódni magát akkor is, amikor nincs kedve, és ne jöjjön elő a fejfájással, azért mert nincs ráhangolódva. Az a baj, hogy, ahogy Csernus is írta, túl sok a görcs bennünk, nem tudjuk, vagy nem akarjuk megbeszélni partnerünkkel, hogy mik is a problémáink, hogy miért is nem akarjuk, így aztán egy másfajta játékot alkalmazunk. Gyengének, erőtlennek tetetjük magunkat, vagy éppen migrénre hivatkozunk, csakhogy bebújunk a magunk kis világában összehúzott lábakkal, ahol majd arról álmodozunk, mit is szeretnénk tulajdonképpen. Mivel a partnerünkkel többször van kudarcunk, akkor az álmainkban őt ki tudjuk cserélni egy másik Ő-vel, a tökéletessel, aki pontosan oda nyúl, ahová mi szeretnénk, pontosan akkor, amikor mi akarjuk. Mint a selyemhernyók begubózunk.
Pedig csak az kellene, hogy leüljünk és megbeszéljük az egészet. Honnan tudja ő, ha nem mondjuk, vagy mi honnan tudjuk, milyen vágyak égnek benne, ha nem mesél róla?
De az álomvilágban nem is kell szépek legyünk, lehetünk slamposak, elhanyagoltak, sőt nagyokat zabálhatunk, mert a képzeletbeli álomnak mi úgyis tetszeni fogunk. Arra lennék azért kíváncsi, hogy hány férfi, azokból az elképzelt álmokból ugyanolyan trehány, pocakos és ápolatlan. Na ugye, na ugye? Ha már álmodom, legyen tökéletes.
Vannak kultúrák, ahol a lányt mindenféle téren felkészítik, mielőtt férjhez menne. Mi ezeket a kultúrákat igen is lenézzük, de kérdem én, mire tanítjuk mi a fiataljainkat?
Tanítani kellene őket, arra, hogy a sex nem szégyen, hanem egy csodálatos élmény, az élet velejárója. Tanítani kellene arra, hogy akarják megismerni saját testüket, vágyaikat, hogy amikor készen állnak a felnőtté válásra, tudják, mit kezdjenek magukkal.
Lehet, hogy szükség van, sőt igenis szükség van a pornóra, de ha a gyerek azokon a filmeken nő fel, olyanná is válik. Hol marad akkor a simogatás, a kölcsönös örömszerzési vágy? Csak dugunk, mint a nyulak, és közben érezzük, hogy ez bizony lehetne másképp is. Az a baj a mai emberrel, hogy a két dolgot (és még sok mást is) nem tudja összeegyeztetni. Vállalni, hogy igenis ő nő, és igényei vannak, azon kívül, hogy a családját rendezi jól-rosszul, vagy az a férfi, aki vagy kirázza, vagy elkur máshová, mert otthon nem kapja meg, amit szeretne. Ha ez bűn, akkor nem csak az egyik hibás, hanem a másik
Egyesek Csernust és könyvét arrogánsnak, perverznek és vulgárisnak tartják. Van benne valami. A vulgáris szót én is aláírom, de a sok csúnya beszéd mögé benézve, igenis van valami igazság abban, amit a doktor úr mond. Megvallóm, amikor először hallottam beszélgetni ezt az embert egészen felháborított, sőt antipatikusnak tűnt. Ami azonban a címét illeti, én nem ezt adtam volna neki. Ő nemcsak a nőről beszél könyvében, hanem az egész rohadt társadalomról, ami jellemző napjainkra. De vegyük figyelemmel, hogy csak a rossz oldalát mutatja a dolgoknak. Nagyon sok esetben nem értettem egyet vele, az ember egy bizonyos idő után, már nem gondolkozhat úgy, mint fiatalon, amikor szabad volt. Természetesen vannak extrém esetek, ahol már csak a válás segíthet, de minden eset egyedülálló. A férfiakról is éppen úgy lehúzza a keresztvizet, mint a nőkről. Én például azt a címet adtam volna neki, hogy „beteg társadalmunk”. Hogy olyan vulgáris a szóhasználata, azt hiszem ezt kicsit reklámcélú is. Manapság a csúnya beszédet, pe
Ha valaki azt a szavakat mondja nekem, hogy: érzékeny, szeretet, szép, hiúság, befogadó akkor a NŐ, ha azt mondja: erő, biztonság, tudatosság, harcias, akkor a FÉRFI jut eszembe. Vajon miért?
