E nap mindig jelentett számomra valamit. Többnyire örömöt, ünnepet, és várakozást.

Most tehetném én is azt, mint egyesek, hogy könyvekből kimásolva, nettről letöltve, fennkölten beszéljek a húsvéti barbár és keresztény szokásokról, elemezve azt, hogy melyik éppen honnan és mikortól származik, melyiknek mennyire romboló vagy építő jellege van társadalmunk számára, de nem fogom.

Inkább azt szeretném elmesélni, nekem mit jelent ez a nap? Milyen emlékeim vannak e nappal kapcsolatosan? A legjobban, az ünnepekben, nem is magát az ünnepet szeretem, hanem az előtte való előkészületeket. A várakozást, a tervezgetést. Ez a pár nap, ami az ünnepeket előzi meg, olyan varázslatos a számomra. Várom, hogy életembe lépjen be az ünnep, előre tervezek, hogyan is szeretném. Minden év más. Mindig szeretem valami egyénivel, különlegességgel meglepni magam. Ha egyik évben feldíszítem a lakást húsvéti motívumú apróságokkal, legyen az asztalterítő, szalvetta, tojástartó, színes kis kosárkák, amikbe gyümölcsöt teszek, akkor másik évben az egyik szobanövényre aggatok piciny tojásokat. Lehet, hogy másnak nem is tűnik fel, de egy kicsit minden ünnep más.

Eszembe jutnak gyermekkori húsvétjaim. Amikor előző napon izgatottan festettük a piros és zöld tojásokat. Egy-egy tojást külön díszítettünk. Ezekre leveleket, virágszirmokat ragasztottunk, majd nylon harisnyába téve mártottuk a piros festékbe. Minden tojás más és másra sikerült. A számomra legszebbet félretéve majd annak a fiúnak ( ha eljön, biztosan eljön..) aki a legkedvesebb volt szívemnek.

De volt olyan hétfő, amikor kenyérért küldtek el, és kora reggel, semmit nem sejtve siettem a boltba. Egyszer csak arra eszméltem, hogy csurom vizes vagyok. Az egyik kapualjból nyakon öntöttek egy veder vízzel. Szörnyen elrestelltem magam és dühösen, sírva rohantam haza. Amikor Keresztanyám meglátott, jóízűen kacagni kezdett, én meg álltam előtte, teljesen összezavarodva, nem tudtam mire vélni az egészet? Azután elmagyarázta nekem, a városi kis fruskának, hogy ez bizony egy falusi szokás, és egy lány számára megtisztelő, ha a fiúk leöntik vízzel.

Annyi szép szokás van, amit nem szabad elfelejtenem, amit kötelező tovább adnom unokáimnak. Igen… unokáimnak. Egyszer hallottam egy előadáson, hogy a meséinket, történeteinket mi anyák, apák nem gyerekeinknek adjuk tovább (valahogy velük nem kerülünk olyan közvetlen viszonyba, elrobognak az évek és nincs időnk az ilyesmire) hanem az unokák, azok jönnek, és felülnek ölünkbe, tiszta ártatlan szemükkel ránk néznek, mintha kérdeznék.

-Mesélj nagyi, mesélj el mindent.

De visszatérve a jelenbe!

Az idei húsvét különlegessége az volt, hogy megtanultam egyik barátnőmtől a gyimesi tojásfestést. Elmondom, hogyan történik:

Már amikor vásárolni megyünk, keressük a fehérebb tojásokat. Megmosom őket Pur-ral (mosószer), még meg is súrolom, hogy az esetleges szennyeződés, zsírt lemossam róla, majd 8-10 percig keményre főzöm. Odateszem a tűzhelyre a méhviaszt egy pléh dobozban és felolvasztom. Vettem irókákat. Egy fadarabra, mint egy tű, egy vékony rézcső van szerelve (állítólag benne lószőr) pamut vékony spárgával körbe csomózva. A pamut jól megszívja magát viasszal. Amikor a tojás megfőtt és megszáradt, egyik kezemben a tojással, másikban az írókával neki fogok a művészetnek. Hogy könnyebben menjen, felosztom 4- vagy 8 felé majd középen (akár az egyenlítő) húzok egy vonalat. Ezután jöhet a rajz, levelek, szívek, rózsák vagy bármilyen kacskaringózás. Minden tojás egyedire sikerül. Nem olyan egyszerű ám, mert a viasz hamar megköt, az írókákat gyakran kell cserélni.

-Ha túl nagy csepp van az írókán, cseppentsd a körmödre! –mondta a barátnőm

-Juj! Ez éget! – szisszentem fel.

-Nem veszélyes, meg lehet szokni.

Nos igen, meg lehet szokni, sőt megszeretni. Miután megírtuk a tojásokat előkészítjük a lábast a tojásfestékkel, 5-6 percre beletesszük a piros festékbe őket. (lehet más színű festéket is használni, de a piros az igazi). Kiszedegetjük és hagyjuk megszáradni. Egy kerek vasat a tűzre helyezünk, és a gázt lehúzzuk lassú tűzre. Világos színű rongyot össze csombolygatunk, majd rátesszük a forró vasra, hogy melegedjen. Finom mozdulatokkal a tojásról letöröljük a viaszt. Vissza a vasra, majd a tojásra… többször. Nem súroljuk csak finoman, hogy nehogy lejöjjön a festék. Közben gyönyörködhetünk az alakuló műben.

Hétfőn pedig miután végeztem a reggeli teendőimmel…kinyitottam az ablakot és beleharaptam a friss tavaszi illatba. Az ablakom előtt a fák már rügyeznek, bár a tegnapelőtt még havazott is, a tavaszi kikerics és az ibolya már mutogatja szirmait.

Mély lélegzetet vettem és éreztem a feltámadás érintését. Minden évben ilyenkor, amikor fákra, virágokra, madarakra nézek és érzem a tavasz illatát, érzem a feltámadást a lelkemben.

Boldog feltámadást nektek is!