Fehér könnycseppeket hullat a tél,

Dermedt körmeivel ajtómon kaparász,

Mi történt, mondd mi bánt?

Talán az elmúlástól félsz?

Fekete füst sok mindent mesél.

Nem újdonság neki az élet halál nász,

Sem az a tánc, ahogy együtt járják,

Járd velük te is, míg itt a Földön élsz!

Földön és égen, szélbe kapaszkodva,

Kibontott hajjal, lebegek, táncolok.

Egy fény valahonnan, messziről hozzám ér,

De mire megérinteném kialszik.

Táncolok, mint a nád, hajlok ide s tova,

S a hanyatló naptól fényt én már nem várok.

De az alkony kegyetlen s fröccsen a vér,

A szív életet és halált játszik.