Ha behunyom a szemem,
Millió kép tódul ellőmbe,
Egyet kiválaszt eszem,
És egy másikat ráhelyez keresztbe.
Zavarosak, kuszák
Ezek az értetlen gondolatok,
A szavak szaggatottak, kurták,
És összekeverednek velük a számok.
Rendeznem kell a gondolataim,
Komputert csinálok belőle,
Mi programozza és selejtezi vágyaim,
De sokra nem megyek vele.
Csak játék lenne az egész,
Semmi más?
Az a játékos túl merész,
Csak ne legyen megszakítás!
Közönséges ember vagy,
Sokat nem számítasz, lépj!
Életednek fontossága nem nagy,
S ha kiütnek, ne félj!
Nem lesz semmi baj!
Van, aki helyetted
Azt tegye, amit te teszel,
Te úgysem mered,
Képtelen vagy, soha se leszel
Senki
De ez ne legyen neked gond!
Az üres lépéseknek lehet értelmük,
Ne feledd, a te neved Bolond,
Másoknak tele ötlettel az eszük,
De tehetetlenek.
Az a másik meg ott, ahol
Falra van szükség, bástyát áll,
Rangja van, hatalma, de sehol
Nem ismerik el, értéke be nem vált
Soha.
Futószélnél jobban rohan,
Céljait kergeti esztelenül,
De valamit elérni bajosan
Tud, mert lényeget elkerül
A figyelme.
Családnak, anyának, feleségnek,
Férfinek, barátnak, kollégának,
Mindenkinek és szeretőnek
Hord, cipel és magának
Nem marad semmi, neve Ló.
S bár mindegyik azt hiszi,
Csak magának él.
Csak magának hordja, cipeli
Lépteit s gondjait, amivel
Tele élete.
Nem úgy van mégsem,
Ha jól megfigyeled!
Sakktábla ez kérem,
Hát nem érdekel téged?
Bolondos sakkozó kockák
Között lépkedik dölyfösen,
Hiszen ezt mások is így szokták,
Dehogy is megy olyan könnyen!
Amikor már-már azt hiszem,
Hogy győztem,
Hogy az élet behódolt nekem,
És tart velem.
Akkor lép közbe a futó,
Meg a fika, a királyné,
És kisegíti egy kicsit a ló.
Végül az esély az övé.
Bár erős a harc,
Az élet földhöz vágott,
S nekem marad a sarc,
Ő csak annyit mondott
MATT!!
