Eldöntöttem, írni fogok, kiirom magamból a valót és valótlanságokat. Az írás talán segíteni fog, hogy végre rendet rakjak magam körül, mert csak forgok forgok magam körül és keresem a megoldásokat. Talán éppen itt van az orrom előtt, talán csak le kellene nyulnom érte, és én mégis tapogatozom. Igen írni fogok. Ha kiirom magamból és kivülről nézek rá, mintha nem is én lennék, talán jobban látom, mi az amit még el kell rendeznem, ahhoz, hogy egyenesbe jöjjek. Beszélgettem nem is olyan régen egy barátommal, egy olyan emberrel akinek hasonlóak a gondolatai enyémhez. Nem adott tanácsot csak elmondta nekem, hogy ő mit szokott tenni ilyenkor.
- Elöszőr is rendet teszek magam körül. A szobámban, a házamban a személyes dolgaim körül, aztán a munkahelyemen és mindenütt ahol megfordulok és ahol a rendrakás tőlem függ.
Milyen egyszerű, lelkesedtem fel, de aztán rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű. Nekibuzdultam, hogy rendet rakjak. Sok mindent ki kellene dobjak, el kellene osztogassak oda kellene ajándékozzak, de még mindig vannak apró cseprő dolgok amikhez ragaszkodom? Hogy miért, filléres emlékeim, kapaszkodom beléjük, mert azt hiszem nélkülük kevesebbet ér az életem. Pedig nem. Szárnyalni kell, szárnyalni kellene, és elengedni mindent és mindenkit aki már rég nincs ott az életünkben a lelkünkben, a mindennapjainkban.
Teszek veszek, úgy teszek mintha takarítanék, talán talán valaki megteszi helyettem.
www.youtube.com/watch?v=QJnyn9vZD3s&feature=related
