Ki vagyok

Ki vagyok én, és mi végre vagyok itt a földön? Ki tudná ezt nekem elmondani? Tágra nyílt szemekkel bámulok bele a nagyvilágban, próbálok nevetni, de néha csak egy fanyar mosolyra futja. Próbálok szeretni, de van, hogy magamat sem tudom. Lehet, hogy holnap már messze leszek, lehet, hogy itt maradok még egy darabig, és kiírom magamból a valós valótlanságokat. Lehet, hogy itt hagyok magamból valamit, lehet, hogy észre sem veszitek, amikor elmegyek. Na ugye mennyi lehetőség van? Hát nem csodálatos ez az élet?

Verseim

Beszóltak

  • Gilyannkata: Ma újra elolvastam írásomat. Hát igen. Az óta sokat változott az életem. Már nem élünk együtt, és ... (2012.06.03. 19:30) keresztem..........
  • Gilyannkata: :) nagyon aranyos vagy és igazi barát, köszönöm a biztatást (2009.07.19. 13:38) Depresszióóóóóóóó
  • holdkirálylány: Nagyon eredeti stílusod van, a jószándékod is tiszteletre méltó. A szöveg jelentős részét felhaszn... (2009.04.20. 15:22) Az én örök szerelmem
  • Gilyankata: Kedves N.Kati! El fogom olvasni, bár lehet, hogy már olvastam, csak éppen nem tudom, hogy hányas b... (2008.12.10. 16:40) a szabad akarat súlya
  • Gilyannkata: Hát ezen én is gondolkoztam már???????........????????? (2008.09.21. 15:29) CICA

A Piedra folyó partján ültem és sirtam- Coelho

2009.09.24. 22:32 - Gilyannkata

Címkék: a piedro folyo partjan

Minden szerelmi történetben van valami, ami örökkévalóvá teszi, hiszen az élet összes titkához egy a kulcs: a szeretet”

Én nem ültem a Piedra folyó partján, de sírtam. Nem szégyelem bevallani, szinte zokogtam, amikor olvastam, elolvastam ezt a csodálatos könyvet. Miről is szól? Az életről. A vágyakról amik előre hajtanak, a korlátokról, amik bekerítenek és visszatartanak. Elveszíteni és aztán újra megtalálni. Mindenről lemondani a szeretett személyért és mindennél többet kapva viszonzásul. Azt hiszem, ahhoz, hogy valakinek része legyen egy ilyen szerelemben, fel kell nőni hozzá. Oda kell jutni.

De ne keresetek szerelmes jeleneteket, forró csókokat, mert nem fogtok találni. Csak akkor érted meg igazán, ha az elejétől kezded és végigolvasod. Apró kis rezdülések, szenvedések és szenvedélyek. Néha több van egy érintésben, mint egy nagy ölelésben. Van, hogy csak a pillantások ölelkeznek, csak a gondolatok járják szerelmi táncukat.

Nem mondja minden oldalon szeretlek-szeretlek-szeretlek. Nem. De minden betűben, minden sorban bele van itatva. Ott van, érzed. Érzed, ahogy magával kap és felemel, hogy a másik percben jól földhöz vágjon.

„aki szeret, annak egyformán képesnek kell lennie elveszítenie, és megtalálnia önmagát”

Ott vannak a félelmek. Neked vannak félelmeid? Mitől félsz mond?Hogy elveszíted a munkádat, hogy nem fognak becsülni, hogy elhagy a szerelmed? Ha elhagy, akkor már nem a szerelmed. Ha nem a szerelmed, akkor nem mindegy, hogy elhagy? Nem vesszük észre, hogy sokszor görcsösen szorongatjuk a SEMMIT.

„Az ő félelmeit nem ismerem, de a magaméit igen. És nem kellenek új félelmek, elég az, ami van”

El kellene dobni a félelmeinket, de éveken át dédelgetjük. hagyjuk, hadd fájjon. Oly keserű, oly fájdalmas és mégis…. Szeretünk szenvedni.

„A szerelem tele van csapdákkal. Eleinte, amikor ki akar bontakozni, elvakít a fénye és nem engedi, hogy észrevegyük az árnyékokat, amelyeket éppen ez a fény idéz elő.”

Hát igen, mit is csinálnánk a fényben árnyék nélkül? De nem az a baj, hogy árnyék van, nem az a baj, hogy a más az más. A baj ott kezdődik, amikor ezt a másságot nem tudjuk elfogadni. Csak úgy lehet, ahogy én akarom, csak az én IGAZam létezik!!!!

Ha egyszer régen lett volna valaki, aki szelíden ráteszi kezét a vállamra és azt kérdi – Valóban ezt akarod? Mi a legfontosabb az életedben?

Talán akkor felébredek harcos álmaimból, megállok egy pillanatra…………aztán elindulok egy új ösvényen. Ösvény, ami nem annyira kitaposott, de az én ösvényem.

„Nincs semmi, ami mélyebb volna, mint a szerelem. A tündérmesékben a hercegnő megcsókolja a rút varangyot és az daliás herceggé változik. A való életben viszont a herceget csókolja meg, aki pedig rút varanggyá változik.”

Ez csak azért történhetett meg, mert nem a szív szemével nézett rá. amikor úgy érzem, hogy nagyon szeretek, felteszem magamnak a kérdést. – Most akkor melyik szemeddel nézed ŐT? Valóban őt látod, vagy csak a rózsaszín felhőket?És ha őt látod, őszintén nézed, vagy megint az illúziókat kergeted?Miért van az, hogy az életünk során annyiszor szeretünk, és annyiszor csalódunk? Hol van az az igazi nagy-nagy……..?

„Vannak emberek, akik egész életükben veszekednek valakivel, veszekednek önmagukkal, veszekednek az élettel. Az ilyenek élete egyfajta színdarab, amelynek ők írják a szövegkönyvet, méghozzá a saját kudarcaik alapján.”

Csak annyit tudok, hogy én már meguntam a veszekedéseket. Velem már nem lehet veszekedni, mert egyszerűen nem ragaszkodom, és nem kapaszkodom görcsösen többet semmilyen gondolatban. Ami nem tartozik hozzám, hagyom, hogy elmenjen. Nem könnyű, de nem is lehetetlen.

A szerelemről nem kell beszélni, mert a szerelemnek megvan a saját hangja és magától beszél.”

A szavaknál többet jelent a gondolat, az érzés és néha ezeket nem lehet szavakba önteni.

„A szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahová eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk, és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig, vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, Ő is elindul, hogy megtaláljon minket. és megvált.”  

Hát erre mit lehet mondani? ÁMEN.

„Mindannyian azt hisszük, hogy közel vagyunk a fényhez, miközben a saját szikránkat sem vagyunk képesek lángra lobbantani.”

Nos, van úgy, hogy lángolva égnék, de az a valaki-valami, aki a szikrát hozná, valahol nagyon eltévedt, elkésett.

„A várakozás fáj. A felejtés is fáj. De minden szenvedés közül a legrosszabb, ha nem tudjuk, hogy döntsünk.”

Amikor az imába odaérek: legyen meg a te akaratod…….mindig tétovázom. Az EGO harcol önmagával. De tudom, hogy amikor el fogom tudni engedni véglegesen, akkor értem majd meg igazán, mit is mond ez az üzenet. Legyen meg a TE akaratod…….mert TE jobban tudod mi jó nekem.

„A szerelem nem kérdezhet sokat, mert abban a pillanatban, amint elkezdünk gondolkodni, el kezdünk félni is. Megmagyarázhatatlan félelem ez, nem is érdemes megpróbálni szavakba önteni. Talán attól félünk, hogy a másik megvet, hogy visszautasít, hogy megtörik a varázs. Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de így van. Ezért jobb, ha a szerelem nem kérdez, hanem cselekszik…… kockáztatni kell.”  

Ha csak arra összpontosítunk, hogy adni, és az adni vágyás örömére, talán elűzhetjük magunkból a félelmeket. Amit adsz, azt kapsz. De mi van akkor, ha nem a szeretett lénytől kapod vissza? Lássátok? Már kezdenek előjönni a félelmek.

„Azt hiszem, hogy a szerelem is akkor mutatkozik meg, ha bátran harcolunk érte. S ha elég bátrak voltunk, és megtaláltuk, végül még több szerelmet vonzunk magunkhoz. Ha egy valaki minket akar, mindenki minket akar. Ha azonban magányosak vagyunk, még magányosabbak leszünk. Furcsa az élet.”

Ezért én csak annyit mondhatok: - MERJETEK SZERETNI!!!!!

„Az emberek fognak egy csomó pénzt, drága helyekre mennek, és azt hiszik, hogy, most aztán különlegesek.”

Valóban különlegesek. Minden ember a maga nemében különleges. Csak nem veszi észre, nem engedi meg magának azt a luxust, hogy különlegessé váljon. pedig milyen egyszerű lenne. De az emberek bonyolítani szeretnek, hogy aztán legyen, amit kibogozni. Minden emberben ott lakik az a gyermek, mely hajdan magával hozta a csodák világát. Hagyni kellene, hogy újból ez a gyermek vezesse lépéseinket. merjünk ismét gyermeteggé válni, mert övék a mennyek országa. Csak annyit kellene tennünk, hogy néha megengedjük ennek a csodálatos gyermeknek, hogy megfogja a kezünket, és vezessen. Ez a gyermek ismeri a szeretet nyelvét, nyelv, amit mi már annyiszor elfelejtünk.

„Egyetlen nap sem olyan, mint a másik, mert mindegyik tartogat egy csodát, egy mágikus pillanatot, amikor az univerzum összeomlik, és új csillagok születnek.”

Ezért nehéz az embernek, aki folyton kapaszkodik. mire megszokta azt az állapotot, amiben van, az máris megváltozott, és akkor elkezdünk hazudni. – Még nem, még nincs vége….. hiszen csak most kezdődött el. A hazugságok pedig egyre több fájdalmat okoznak. Ott legbelül a gyermek érzi az igazat, mert neki tiszta a látása, és szenved.

„Soha nem ítélhetjük meg mások életét. Mindenki csak a maga fájdalmait és lemondásait ismeri. Lehet, hogy úgy érzed, jó úton jársz, de soha ne gondold, hogy ez az egyetlen helyes út. Jézus azt mondta: Atyám házában sok lakás van. A képesség Isten adománya. De nem vagyunk kevésbé értékesek akkor sem, ha egyszerű emberhez méltó életet élünk, szeretjük felebarátainkat, és szorgalmasan dolgozunk.”

„Isten a Paradicsom közepén rejtette el a Poklot.”

„Könnyű a felebarátaink, a világ vagy a fiunk iránt érzett szeretet miatt szenvedni: hiszen ez a szenvedés szinte hozzátartozik az életünkhöz. Azt az érzetet keltheti bennünk, hogy fájdalmunk szép és nemes. És könnyű azért szenvedni, mert szeretünk valamit, vagy, mert küldetésünk van: az ilyen szenvedés csak jobbá tesz minket. De mi értelme van egy férfi miatt szenvedni? Semmi. És a poklok kínját járjuk, ahol nincs nemesség és nagyság- csak gyötrelem.”

Ha kedvet kaptatok, olvassátok. igyátok be szívetekbe minden szavát. De ne sírjatok, mert én már sírtam. Értetek is, helyettetek is sírtam. Ti csak olvassátok, és higgyetek az igaz Szerelemben.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://maezvagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr41405219

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.